Macskabetegségek

Macskaleukózis (FeLV)
A FeLV egy vírus által okozott betegség, amelyre nagyon hosszú lappangási idő a jellemző. Sok fertőzött állatban évekig is eltarthat, amire valamilyen tünet kialakul, sőt egyes állatoknál a fertőzöttség ellenére semmilyen látható elváltozást nem tapasztalunk. A kórokozója vérrel és nyállal terjed, főleg az egymással történő verekedések, marakodások alkalmával, de gyakori a nemi úton történő terjedés is.
A fertőzött anyák kölykei már fertőzötten jöhetnek a világra! Ebben az esetben a tünetek jóval hamarabb mutatkoznak, mintha később fertőződne az állat. A betegség kártétele igen szerteágazó. Legalapvetőbb kártékony hatása az, hogy gyengíti az immunrendszert. Éppen emiatt nagyon sokszor lehet kimutatni ezt a fertőzöttséget nehezen gyógyuló betegségek hátterében. A FeLV-fertőzés nagyon sok idősebb kori daganatos elváltozás kiváltója.
Gyakran fordul elő más vírusos fertőzésekkel, különösen a FIV-vel egyidejűleg. A fertőzöttség a vérből mutatható ki. A macskaleukózis többször alkalmazott védőoltással megelőzhető. Az alapvédettség kialakításhoz 1-1 hónapos különbséggel legalább 2x, de inkább 3x célszerű oltatni, majd évente ismételni szükséges.

A macskák immunhiányos betegsége (FIV)
A FIV szintén vírusos eredetű betegség és nagyon sok mindenben hasonlóságot mutat a macskaleukózis jellemzőivel. Itt is évekig tarthat a lappangó stádium és a tünetek gyakorta az idősödő (sokszor 8-10 éves) állatokban alakulnak ki. A fertőződés és a tünetek megjelenése közötti években az állatok teljesen egészségesnek tűnnek. A FIV terjedésében inkább a „véres út” a jellemző, tehát főleg a karmolások, verekedések során terjed.
Talán éppen emiatt is a kandúrokban (főleg ha azok aktívak, és gyakran verekszenek) gyakoribb az előfordulása. Elvadult vagy félvad környezetben élő macskák között nagyon elterjedt, de a fertőzöttség magas százalékban mutatható ki a kijáró macskáknál is. Gyakori a párhuzamos fertőzöttség is. A betegség gyanúja vérvizsgálattal igazolható. Sajnos nincs ellene védőoltás.

Fertőző hashártyagyulladás (FIP)
Ezt a betegséget is vírus okozza. Bár a neve alapján inkább csak a hasüregben számíthatnánk a gyulladásos folyamat előfordulására, ennek ellenére más testüregekben is gyakorta alakulnak ki elváltozások. A betegség fő jellemzője, hogy a nagyobb testüregekben (hasüreg, mellüreg) olajszerűen sűrű, magas fehérjetartalmú folyadék válik ki.

Tünetek:

A betegek fokozatosan lefogynak, egészségük leromlik, miközben a testüregekben cseppenként gyűlik össze a váladék. Amennyiben a hasüregben történik a folyadék felhalmozódása, akkor az erősen lesoványodott macskának feltűnően nagy hasa lesz (sokan éppen emiatt azt gondolják, hogy terhes a cica). A mellüregi folyadékgyülemre a fokozatosan nehezedő légzés a jellemző. Amikor a tünetek már megjelennek, pár hét alatt elpusztulnak a betegek. Ismert a betegségnek egy úgynevezett száraz formája is, amikor nem folyadék gyűlik össze, hanem csak vaskos felrakódások keletkeznek a savóshártyákon.

A betegség a mai tudásunk szerint gyógyíthatatlan, a betegek csak tüneti kezelésben részesíthetők, és előbb-utóbb elpusztulnak. A fertőzöttség itt is kimutatható a vérből. A betegség megelőzésére egy úgynevezett nazális vakcina van forgalomban (tehát nem a szokásos módon, injekció formájában kapja meg az állat az oltást, hanem az orrába kell belecsepegtetni a vakcinát), amelynek használata különösen macskatenyészetekben, és ott indokolt, ahol korábban már előfordult a betegség.

Szívizom elfajulás (HCM – Hyperthopic Cardiomyopathy)
A szívizom-elfajulás, (HCM, hypertophic cardiomyopathy) bármely korban felléphet macskában. Fiatal macskákban minden előzetes figyelmeztetés nélkül is, ez esetben veleszületett szívbetegségre is gyanakodhatunk. A betegség korai szakaszában a szív megduzzad és gyulladttá válik. Bevérzések keletkeznek a szívizomban. Ezek a hirtelen változások rendkívül igénybe veszik a szívet és akut szívszélhűdést vagy hirtelen halált okozhatnak. A középső szakaszban a szív megnagyobbodott állapotban van, a szívben egyes helyeken az izmot hegszövet vagy más rugalmas szövet váltja fel. Így a szív pumpakénti működése kevésbé hatékonnyá válik és ezt azzal igyekszik kiegyensúlyozni, hogy még tovább növekszik. Ez az állapot 6-7 éves macskákban a leggyakoribb. A végső állapotban a szívizom-elfajulás fokozódik, baloldali szívszélhűdés lép fel, majd ezt követi a jobboldali szívszélhűdés. Ez általában 10 éves macskákban következik be, de elég nagy a korbeli szórás. Nem tudni, hogy a szívizom megvastagodását egy vagy több tényező váltja-e ki. Eddig a vírusfertőzés, az autó-allergia, mérgek és a taurin hiány került előtérbe, mint lehetséges kiváltó ok. A szívizom megvastagodása a szívkamrák elégtelen feltöltődéséhez, a szív pumpaként való működésének zavarához és szabálytalan szívritmushoz vezet. Ezek eredményeképpen nehézlégzés lép fel, a tüdőben és a hasüregben folyadék halmozódik fel, vérrögök keletkeznek. Könnyebb esetekben levertség és étvágytalanság jelentkezik tünetként. A szívizom megbetegedésének korai tünetei bizonytalanok és nehezen megfoghatóak. A macska éppen csak kevésbé eszik, csökkenti az aktivitását. Általában az első aggasztó tünet maga a szívelégtelenség. A macskák nagyon ügyesek abban is, hogy felismerik önmaguk korlátait és ahhoz igazítják tevékenységüket. A köhögés, amely kutyákban például szívelégtelenségre utal, macskákban ritkán jelentkezik. A krónikus köhögés macskákban leginkább a légzőszervek megbetegedését jelzi. A szívizom megbetegedés kialakulása gyors, két, három nap alatt történik. A macska nehezen lélegzik még pihenő helyzetben is. Ül, a nyakát és a fejét előre nyújtja, könyökét kifelé fordítja és így igyekszik levegőt venni. A lábfeje és a fülei hidegek, jelezvén a keringés elégtelen voltát. A pulzus gyors és gyengén tapintható, üteme szabálytalan vagy túl lassú. Mindezek mellett a macska felhagy az evéssel, gyorsan veszít a testtömegéből, gyenge, elájul, időnként felsír. Kezelése összetett, eredménye az állapot előrehaladtától függ. Laboratóriumi, röntgen és EKG vizsgálat szükséges hozzá. A beteg macskát alacsony só- magnézium- és káliumtartalmú étrenden kell tartani, a keringési zavar miatt felgyülemlő folyadékot vízhajtókkal kell eltávolítani. Erőteljesen javallott a taurin bevitel fokozása és a mozgás minimálisra csökkentése. A diltizam és propanalol két olyan gyógyszer, amelyet gyakran bevetnek, mert ezek csökkentik a szívverés gyakoriságát, továbbá a nyomást a szívkamrákban, így azok jobb feltöltődését teszik lehetővé, továbbá elernyesztik a szívizmot. Mindezeket természetesen csak állatorvos ellenőrzése mellett és előírásai szerint szabad alkalmazni. Egy vizsgálatban a HMC-ben szenvedő macskák túlélési átlagidejét 732 napban állapították meg. Azok a macskák, amelyek szíve percenként 200-nál kevesebbet vert, hosszabb ideig maradtak életben, mint azok, amelyeknél a szív percenként 200-nál többet vert (összehasonlításként: a normális pulzusszám nyugvó helyzetben lévő macskában percenként 110-140).

Policisztás vesebetegség (PKD – Polycystic Kidney Disease)
A policisztás vesebetegség, vagy angol nevének rövidítéséből PKD (Polycystic Kidney Disease) a macskák veleszületett betegsége. Az elváltozás lényege, hogy a beteg állat veséjében, de esetenként más szerveiben (például a májban) a megszületéstől fogva ciszták figyelhetők meg.
A betegség leggyakrabban perzsa macskákban, ritkábban egzotikus és brit rövid szőrűekben, perzsa keverékekben fordul elő, de egy-egy esetben más fajtákban is megfigyelték. Az elváltozás domináns öröklésmenetet mutat, vagyis a beteg gént hordozó állatban minden esetben megfigyelhetők a ciszták. Így fordulhat elő, hogy több nősténnyel fedező, beteg kandúr nagymértékben elterjesztheti az elváltozást egy állományban. A domináns öröklődésmenete egyben lehetőséget ad az összes beteg állat kiszűrésére, és ezáltal az állomány mentesítésére. Ez a tenyészállatok körében igen fontos. A betegség enyhébb formája nem mindig okoz klinikai tüneteket, az állat életét nem veszélyezteti, és nem is rövidíti meg. Azonban súlyos, kiterjedt elváltozás esetén veseelégtelenséghez és akár elhulláshoz is vezethet.