A Maine coon fajtáról

Információk

SONY DSC

A Maine coon fajtáról

A Maine Coon

Nevének eredete
A Maine Coon Amerika nemzeti macskája, a 19. században fedezték fel. Különleges tulajdonságai miatt, eredetét tekintve meglepő és valószerűtlen elméletek és történetek láttak napvilágot. A genetikai képtelenségnek számító macska-mosómedve kereszteződéstől kezdve  Marie Antoinette cicájának kalandos utazásával bezárólag. Ezzel szemben őseik egyrészt a vikingekkel érkezett norvég erdei macskák lehettek, másrészt az Amerikába érkező európai tengerészek által a hajókon utaztatott hosszú szőrű macskák, amelyek képesek voltak elviselni a zord körülményeket. A legnagyobb termetű házimacska, neve az USA egyik állama (Maine), és a mosómedve (racoon) szó összetételéből ered.

Természet
A Maine Coon macskák hangjukban is különböznek más fajtáktól, nagyon különleges, csicsergő, trillázó hangjukat folyamatosan hallatják udvarláskor, “beszélgetéskor” ugyanúgy, mint amikor cirógatjuk őket, vagy játszunk velük. Nagyon szeretnek játszani, különösen kisebb dolgokat cipelni, apportírozni. Az óriás külső egy igazi, minden csínytevésre kapható játszótársat, és őszinte, hűséges, mély érzelmű barátot takar.
Ritkán nyávognak, akkor is csak félénk, vékony hangon, ami igen meglepő, látva jókora termetüket. Bár a Maine Coon nagyon ember-orientált, viszont ez nem jelenti azt, hogy túlságosan emberfüggő lenne. Nem zaklat folyamatosan a figyelmével, de szeret kiszökni velünk, megvizsgálni mindennemű tevékenységet, amibe csak belefogunk, és segíteni nekünk a maga módján. Ez a fajta általában nem kifejezetten “ölbeülő” macska, de természetesen vannak kivételek. Ha szeretetre vágynak jönnek és bújnak, akár hajnalban is. Szeretnek mindig a közelben lenni, követnek szobáról szobára, és addig ülnek a csukott ajtó másik oldalán, amíg elő nem bukkanunk az ajtó mögül.
Ezek a cicák minden alkalmat megragadnak egy kis pihenésre, ejtőzésre. A fiúk igazán nagy bohócok, a lányok távolságtartóbbak, de mindketten nagyon játékosak, és azok is maradnak egész életükön át. Nagyon szeretik üldözni a zsákmányt, játékot – könnyen megragadják hosszú mancsaikkal, semmi kétség, ösztönösen kiváló vadászok.

Fajtajellemzők
Igazi jelenség és egyéniség: viszonylag nagy testű volta ellenére megtestesül benne a szépség, kedvesség, önállóság és szabadságszeretet. Nem fitogtatja az erejét, társaságkedvelő és nem agresszív, bár domináns természetű. Maine Coon ősei az Amerikába települt más házimacskához hasonlóan hajón érkeztek a kontinensre és ott ezen macskák génkészletének tökéletesedése, valamint a természetes szelekció folytán alakult ki a Maine Coon karaktere. Az amerikai tenyésztők, ezt a csiszolatlan természetességet próbálják megőrizni ennél a fajtánál. A Maine Coon egész lényege az alkalmazkodás a kemény klímához. Bundája fényes, selymes, vízálló, – nem hasonlít egyetlen másik fajtához sem – hosszabb a hasán, és a hátsó lábakon, hogy védjen a nedvességtől, és a hótól, rövidebb a háton és a nyakon, hogy ne gubancolja össze az aljnövényzet. A bunda selymes, egyenletes esésű, kezelést alig igényel: elegendő hetente egyszer-kétszer átfésülni ahhoz, hogy megfelelő kondícióban tartsuk. A hosszú, bozontos farok, amit maga köré tud csavarni, amikor alváshoz gömbölyödik, melegíti őt a hideg téli éjszakákon. Nagy fülei, melyek szőrrel gazdagon borítottak, a hideg ellen is óvnak, és széles spektrumú hallótávolságot biztosítanak. Nagy, kerek, pamacsos talpuk “hócipőként” jó szolgálatot tesz. Viszonylag hosszú, szögletes orruk megkönnyíti a zsákmány megragadását, és a víz lefetyelését a kis patakokból, pocsolyákból. Mivel a Maine coon macska eredeti élőhelyén gyors folyású patakokból ivott, nem irtóznak a víztől, sőt, kifejezetten szeretnek pancsolni. A kandúrok tömege általában 8–9 kg, de elérhetik a 10–12 kg-os testtömeget is, a nőstények ennél kisebbek, általában 6–8 kg-ra nőnek. A Maine Coon későn érő fajta, teljes méretét 3-5 éves kora körül éri csak el, gyermeki természetét azonban egész életén át megtartja. Ő egy szelíd, kedves “ÓRIÁS” angyali természettel megáldva.

A standard Maine coon fajta kívánatos jegyei
Fej: Közepes méretű, tipikus ék alakú. Homloka enyhén boltozatos. Profilból az íve enyhén konkáv. A pofacsontok kiemelkedők. Az arcorri rész szögletes. Orra széles, néha enyhén boltozatos a hegye. Álla határozott. Állkapcsa erős, hosszú.
Fül: Nagy, alapjánál széles, kissé hegyes a vége, magasan tűzött, a fülek közötti távolság maximum a fül alapjának szélessége lehet. A belső felületét hosszú, finom szőr borítja, mely szálak túl nyúlnak a fülön. A hiúz-bojt kívánatos.
Szem: Nagyok, egymástól távol ülnek, kissé oválisak, de kereknek tűnnek, amikor tágra nyitja őket. Enyhén ferde metszésűek. Minden szín megengedett.
Nyak: Közepesen hosszú, erős, enyhén ívelt.
Test: Hosszú, nagy, oldalnézetben téglalap alakú. Nehéz csontozat, erőteljes, erőt sugárzó izmok.
Végtagok: Lábai közepesen hosszúak, erősek. Csontozata erős, jól izmolt. Mancsa nagy, kerek, jellemző a lábujjak közti dús szőrpamacs.
Farok: Hosszú, alapjánál széles, vége felé elkeskenyedik, hosszú, dús, lobogó szőr borítja, legalább olyan hosszú, mint a test.
Szőrzet: Bármelyik évszaknak megfelelő bunda. A nyakon, a vállakon és a lábakon tömött, selymes, rövid szőrzet, a háton és a combokon hosszabb, tekintélyes bricsesszel. A hason hosszú a szőr. Nyakfodor kívánatos. A puha, finom aljszőrzetet sima, vízlepergető, enyhén zsíros fedőszőrzet borítja.
Minden szín megengedett, kivéve a csokoládébarna, a lila és a sziámi színezet, illetve a fahéj és az őzbarna. A fehér szín bármilyen mennyiségben elfogadott.

Hiba: Kicsi méret, törékeny alkat. Egyenes vagy konvex profil. Stop. Kerek, hegyes arcorri rész. Határozott pofa. Csapott áll, túl távol álló, túlzottan kiszélesedő fülek. Túl mandulavágású, túl ferdén metszett szemek. Rövid, tömzsi test. Finom, könnyű csontozat. Rövid farok. A test minden részén egyenlő hosszúságú szőrzet.

Írd meg véleményed: