Kitől vásároljunk kiscicát?

Tenyésztőtől vagy szaporítótól?

Az emberek többsége valószínűleg nem tudja, hogy a két kifejezés között mi különbség rejlik, ám úgy gondolom, fontos tisztában lenni vele, ha rászánják magukat egy cica vásárlására.

Nos, amikor az ember nekiáll cicát keresgélni az interneten, akkor az első dolog, amiből meg tudja állapítani, hogy tenyésztővel vagy szaporítóval van-e dolga, az a cica ára. A tenyésztőknél mindig drágábbak a cicák, van, hogy a duplája is lehet egy szaporító által eladásra kínált cicáénál, valamint egy tenyésztő szigorúan tartja magát a meghirdetett árhoz, nem enged belőle, nem lehet alkudozni vele. Azonban ha az ember 10-15 évre szeretne társat maga mellé, akkor érdemes meggondolni, hogy megéri-e neki a kockázat, hogy áron alul vásárol egy cicát, aki lehetséges, hogy a 2 éves kort sem fogja megélni, mert halálos betegségekben szenved. Egy valamire való tenyésztő szűreti a cicáit az adott fajtára legjellemzőbb betegségekre, amelyekről a leendő gazdi kérésére állatorvosi igazolást, labor eredményt is fel tudnak mutatni a negatív tesztek eredményeiről, valamint csak szerződéssel, oltási könyvvel (benne a szükséges oltásokkal és féreghajtásokkal), egészségügyi garanciával, törzskönyvvel és mikrochippel (igény szerint útlevéllel) adnak el kiscicát. A szerződésben fel van tüntetve az adott cica minősége (tenyésztésre vagy kedvencnek vásárolják-e), s a kedvencnek vásárolt cicákat csak ivartalanítási kötelezettséggel adják a leendő gazdiknak.

Ami nagyon fontos, hogy – a közhiedelemmel ellentétben – a kicsik csak 12-14 hetes koruk után vihetők el. Fontos, hogy addig az anyjukkal maradjanak, családi környezetben, ugyanis anyjuk példája és az egymással való játék során ebben az időszakban tanulják meg mindazt, amire felnőtt korukban szükségük lesz. A szaporítók a kicsiket általában már 6-8 hetes korukban átadják új gazdijuknak.

Egy tenyésztő nem macskagyáros, egy anyacica egy évben csak egyszer szülhet, ami a legtöbb macskás egyesület szabályzatában is le van szögezve, ahova adott tenyésztők tartozik. Tehát az év egyik felében hordanak csak ki és nevelnek fel kölyköket, a másikban pedig regenerálódnak és kiállításokra járnak. A  szaporítók  általában nem költenek kiállításra, hiszen az általános tapasztalatok szerint nekik sajnos a minél magasabb összegű nyereség a céljuk a lehető legkevesebb ráfordítással.

A szaporítók nem törődnek macskáik egészségével – tisztelet a kivételnek – fittyet hánynak a szigorú és kemény szabályokra, amiket a tenyésztők lelkiismeretesen, kemény munkával, odaadással, rengeteg idő, energia és pénz befektetésével betartanak. Nekik a lényeg nem a fajta nemesítése, hanem az, hogy minél több kiscicát adjanak el. Itt jegyezném meg, hallottam nemrégiben egy olyan esetről, hogy egy úr a Maine Coon kandúrját kóbor lánycicákkal engedi össze, s azokat a kölyköket, akik legjobban hasonlítanak a fajtára, Maine Coonként adja el, természetesen törzskönyv nélkül. Ezzel kapcsolatban szeretném megemlíteni, hogy egy tenyésztőnél a szülők, de főleg az anya is megtekinthetők (ritkán, de előfordulhat, hogy a fedező kandúr egy másik rangos tenyészet macskája), valamint a tenyésztő a későbbiekben is a gazdi rendelkezésére áll, tanácsokat ad, nyomon követi a kicsi sorsát, fejlődését.

A kicsik 2 kombinált oltással és 3-4 féregtelenítéssel már rendelkeznek, mikor új családjukhoz kerülnek. Az oltásokat és a féregtelenítéseket (sokan nem tudják, de a törzskönyvet is) a kicsik ára tartalmazza.

Tehát kedves leendő gazdik, remélem sikerül helyesen dönteniük, és jó helyről választaniuk, elvégre egy kedvencnek való, hobbi célra tartott cica is megérdemli ugyanazt a gondoskodást és egészséget, mint a tenyésztésbe vont társaik.